India újratöltve

Előszó

A leeresztett sorompó előtt sokan álltak. Autók, roncs, füstöt okádó buszok, amik körül a szakadt, koszos ruhát és fejükön nagy fonott kosarakat hordó árusok lármázva kínálták a különféle csemegéket a buszon és annak tetején utazóknak, akik közben az ablakon keresztül szabadultak feleslegessé vált szemeteiktől. A rengeteg motoros a szél-rózsa minden irányában állt készen a startra, berregő masináikkal. És közöttük volt egy messziről érkezett is, kerékpárján furcsa táskákkal, amikben ideiglenes otthona volt gondosan elrejtve az avatatlan szemek elől. A sínpár mindkét oldalánál, mindkét sáv zsúfoltan várta, hogy miután elszáguldott a nagy dízel mozdony után kötött hosszú szerelvény, elrajtolhasson ki-ki a maga dolgára. Nemsokára emelkedni is kezdett a görbe vasrúd, mert a végére eszkábált nagy betonrönköt szabadjára engedte a tányérsapkás mester. A nagy zúgásban, tülekedésben és utat találni akarásban ez egri fiú jeleskedett a legjobban és elhozta a második indiai futam első rajtját. Az egész jelenet egy mesefilmhez volt hasonló, amikor a figurák nagy csetepatéval hatalmas porfelhőt kavarnak, amiben sok kutya, macska, egér, Rumcájsz, A kisvakond és a törpék is valahol ott pofozzák egymást, de amikor a felhő eloszlik, az marad csak talpon, akire a legkevésbé számítanánk.  Így emlékszik vissza a bringás a történtekre:

• A szűk, de épp elegendő helyeket úgy találtam meg a nagy bringával, mint ahogy eső után a víz talál utat magának a domboldalba telepített szőlőültetvényen heverő föld rögök között. Közben koncentráltan figyeltem, a kátyúkra, a mindenhonnan érkező, zötyögő járművekre, amik pár centire haladtak csak el tőlem, de egyszer sem akadtam beléjük. A 200 méter után beforduló aszfaltcsík éles bal kanyarjában már teljesen egyedül voltam az út mentén semmittevő emberek integetésével, kurjantásaival és mosolygásával. Istenem, ha Palik Laci látta volna… Így kezdődött indiai kalandunk második felvonása.

Ajánlom a suhanc barátaimnak, akikkel együtt lógtam, és akikkel idő közben észrevétlenül kicsit felnőtté váltunk.

“Hová tűnt Daemon Hill?”